Egy ajtó bezárul

Elfogyott

A mai egy különleges egyben szomorú bejegyzés is.

Röviden: elfogytak a cserealap képeim és elfogyott a lelkesedésem is.

Hosszabban:

Annak idején, amikor eszembe jutott az artbarter ötlete, akkor három dolog lebegett a lelki szemeim előtt. Elsősorban a felesleges képeimet szerettem volna egyszerűen, játékosan elpasszolni (lásd a honlapon az ötlet születését). Másodsorban egy olyan művész közösséget szerettem volna összehozni, akiknek szintén sok "beragadt" képük van(és nem feltétlenül pénzt akarnak látni a munkájukért, hanem játékosan belekerülnek egy ismertségi hálóba) és sok történetük is van a képekhez kapcsolódóan. Harmadsorban szerettem volna egy művészet "fogyasztó" közösséget is összekovácsolni, akik könnyen juthattak volna kézzel fogható képzőművészeti munkákhoz.

Amikor előálltam az ideámmal a barátaim, ismerőseim körében, akkor sok pozitív visszajelzést kaptam. Aztán a vállveregetések után az se barterezet, aki jó ötletnek találta...

Azon ismerőseim se jöttek lázba, akikről azt sejtettem, hogy vannak képeik, amikkel szívesen csere-berélnének illetve sok háttértörténetük is van a laikusok számára, hogy egy kívülálló is bepillanthasson az alkotás folyamatába.

Valamit biztos rosszul csináltam, de remélem az idő bebizonyítja, hogy az ötlet jó, csak én vagyok botcsinálta közösség építő illetve ötlet megvalósító. Tehát a honlap, a blog még áll és várja a látogatókat mindkét oldalról.

Egyenlőre az utolsó cserealap:

Ház (Méret: 35x50 cm, technika: olaj, karton)

A háttér:

Amikor a másod diplomámra hajtottam, akkor újra gondban voltam és újra összeráncolt homlokkal vakargattam a fejem búbját. Ismét a festészet kurzusokon kerültem válaszút elé. Újból egy olyan témát, motívumot kellett találnom, ami elkísér a záróvizsgákig és egy egységes, összefüggő rendszert képes alkotni.

Végül megint a saját kis életem nyújtotta a témát, akárcsak egy korábbi motívum keresésem során.

Életem abban az időszakában viszonylag sokat kellett költöznöm (apám kitúrt a saját lakásomból, a csajom kirúgott). Kézen fekvő volt, hogy a munkáimban az otthon és ennek képi szimbóluma a ház lesz központi szerepben. Már az előző két bejegyzésben (Ajtók mögött és a A mi házunk) szereplő képek is ebből a sorozatból vannak.

Talán a mai (egyenlőre az utolsó) kép érzékelteti legjobban, hogy egy ablakon, ajtón átszűrődő fény bizonyos élethelyzetekben milyen melegséget, biztonságot sugárzó élmény lehet.

Ha neked is vannak képeid, amikkel szívesen bartereznél illetve a képekhez vannak sztorik is, akkor csatlakozz társszerzőként a bloghoz valamint partnerként a honlap tartalmához!

Ha tetszik a mai kép és/vagy ha kíváncsi lettél a többi képre, amelyeket cserével könnyedén megszerezhetsz, nézz körül a www.artbarter-hungary.com vagy www.facebook.com/artbarterhungary oldalon!

A csere-bere részleteit megtalálod ugyanott.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.