Egy dekás

A mai cserealap: Csendélet (méret: 30x40 cm, technika: papírmetszet)

A háttér:

Nyáron sem állt meg az alkotói élet a főiskola alatt. Legalább is egy darabig. Volt kötelező (leckekönyvbe aláírós) és volt szabadon választott alkotótábor. Az egyik Monokon (erről majd később), a másik Zsákán.

A legutóbbi bejegyzésem írása közben ugrott be egy zsákai klasszikus, amit Bujdi barátom adott elő. Már nem emlékszem pontosan miért volt feszült szegény, de néhányan ebéd után éppen a helyi kocsmában kavargattuk a kávénkat és kortyolgattuk gyógysöreinket, amikor a következő jelenet játszódott le:

Erőteljes kocsmaajtó nyitás, Bujdi határozott léptekkel belépet. Irány a söntés, ahol a kocsmáros társaságában egy helyi erő  támasztotta a pultot egy sörrel és egy torokkaparó cigivel. "Egy deci Unicumot!" - szólt a határozott rendelés. A villám kiszolgálás után egy villám gurítás és már lent is volt a dekás. Olyan meggyőző volt, hogy a sztoriban levő helyi arc is csöndben maradt egy pillanatra és elismerően nézett.

Én speciel egy deci vizet sem tudok így lehúzni, nem hogy töményet, ezért a mi asztalunktól még kerekebb szemek nézték, hogy hogyan lazul el egy feszült alkotó. Utána már mindenki felhőtlenül ment vissza az ideiglenes grafikai műhelybe.

Ha tetszik a mai kép és/vagy ha kíváncsi lettél a többi képre, amelyeket cserével könnyedén megszerezhetsz, nézz körül a www.artbarter-hungary.com oldalon!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.